Vintage
2009. január 30., péntek
forrás: http://www.interno.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=534&Itemid=183
Antikolási technikák
Írta: Erika | |
A vintage sílus rendkívül elterjedt az emlékalbum-készítésben. A vintage dizájn kopott és viseltes, mégis kifinomult és elegáns. A ma kapható papírok gyakran már "gyárilag" kopottak, de egyszerû trükkökkel otthon is elérhetjük ugyanazt a hatást. Vintage A vintage jellemzõi például a szépia tónusok, a rusztikus felszínek, az ütött-kopott minták. Az antikolási technikák különösen akkor hasznosak, ha a régi dokumentumokat lemásoljuk, ám a szép, fényes, fehér papír nagyon elüt az összeállítás többi részétõl. A következõ trükkök segítségével mi is elérhetjük a vintage hatást, de vigyázzunk! Az eredeti képeken és dokumentumokon soha ne használjuk!
1. Papír és fotókarton A tépés és gyûrés igen egyszerû, de hatásos technika a viseltes látvány eléréséhez. A papír vagy fotó felszínét finomabb dörzspapírral még kopottabbá tehetjük. A vastagabb kartonok szélén válasszuk szét a papír rétegeit, és azokat gyûrögessük meg, hogy befelé kunkorodjanak.
2. Kréta Krétával igen egyszerûen antikolhatjuk a papírokat. Használhatjuk kizárólag a meggyûrt sarkokon, vagy az egész felületen. Ha a papírt összegyûrjük, a krétával kiemelhetjük a gyûrõdéseket, még élethûbbé téve a viseltes hatást. A krétáról egy külön fejezetben bõvebben olvashatsz.
3. Diótinta A diótinta gyakorlatilag darált dióhéj, és az egyik legismertebb alapanyag az antikolásban. Leggyakrabban por alakban kapható, de ma már egyre népszerûbb a flakonos, folyékony kiszerelés is. A diótintáról fontos megjegyezni, hogy nem teljesen savmentes, ezért ne használjuk közvetlenül a fotókon, és azokon a papírokon se, amelyek a fotóval érintkeznek. A javasolt feloldási arány 1 adag porhoz 4 adag víz, de ez természetesen attól is függ, milyen erosségû színt szeretnénk. A diótintát számtalan módon felhasználhatjuk. Más-más hatást érünk el akkor, ha a papírt közvetlenül belemártjuk, ecsettel, ronggyal, vattával visszük fel a papírra, a tintát megfolyatjuk vagy ráspricceljük. Különleges hatást kapunk, ha a por alakú diótintát közvetlenül a nedves papírra szórjuk, illetve akkor is, ha a már befestett papírra konyhai sót szórunk, melynek kristályai kifehérítik a tintát. Kísérletezzünk bátran különféle papírokon és színerõsséggel. A diótintát nem lehet elrontani! Felhasználhatjuk szalagok, madzagok, textíliák antikolásához is, illetve töményebb oldattal akár írhatunk is. Használata
2. Mártsd bele az ecsetet és vékony rétegben kend be vele a papírt. 3. Ha erõsebb színhatást szeretnél elérni, ismételd meg a folyamatot. Tinával, krétával vagy színpasztával tedd teljessé a hatást.
A diótinta helyett alternatív megoldásként kipróbálhatjuk az erõs feketeteát vagy kávét. Használjuk fel a diótintához hasonlóan: mártsuk bele a papírt, vagy vigyük fel, szivaccsal, ecsettel. Törekedjünk arra, hogy a festés ne legyen egyenletes, a papír egyes részein maradjon erõsebb a szín. A papírt aztán erõs hajszárítóval pillanatok alatt megszáríthatjuk. 5. Tinta, színpaszta
A bélyegzõtintákat közvetlenül a papíron is használhatjuk, ha a tintapárnával finoman befestjük a papír széleit. Kopottas hatás eléréséhez nagyon finoman a párna teljes felszínével fessük meg a papírt.
A kollázs-szerû elrendezéseknél különösen ügyeljünk a színek harmóniájára. Ha a vintage hatás elérésére törekszünk, az oldal minden elemét eszerint válogassuk meg: régies hatású háttereket és kiegészítõ papírokat, harmonikus, ugyanakkor réginek látszó színeket, korban és alapanyagban az összeállításhoz illõ kiegészítõket.
|
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése